A krémes színű por, melyet glükomannánnak vagy ördögnyelv kivonatnak is neveznek a konjak növény gumójából származik (Amorphophallus konjac). Ez a trópusi, délkelet-ázsiai növény hatalmas szárát, illetve föld alatti gumóját használják fel a kivonatok készítéséhez. Az ördögnyelv egyéb gyakori nevei a kígyótenyér vagy az esernyővirág.
Az ördögnyelv az ázsiai eredetű növény, amely Kína és Indonézia, illetve Japán árnyékos helyein, eldugott erdeiben él. Az ördögnyelv kedveli a mély talajt, a nedvességet, a szerves anyagokat, viszont nem szereti, ha túl van öntözve. Szabadban is növekszik, de ma mr sok díszkertnek kedvelt eleme az ördögnyelv. Már próbálkoznak a termesztésével a nyugati országokban is, hiszen ha gondosan bánnak vele és nem teszik ki a közvertlen napfényre vagy biztosítják számára a szükséges hőmérsékletet, akkor a mérsékelt éghajlaton is megél az ördögnyelv.
Az ördögnyelv egy kukoricaszárhoz hasonló hajtást ereszt a gyökérből, majd a téli hónapokban megáll ennek a növekedése. A nyár elején egy magas, vöröses lila levélszerű virág tekeredik a növény köré, mely teljesen körülöleli a sötétbarna virágot. Nem sokkal ezután a magányos levélből egy újabb szár bonatkozik ki, így lehet szaporítani a növényt.
Az ördögnyelv rizómák akár 10 centiméteres átmérőjűek is lehetnek. A virág mintegy 24 centiméteres magasságban jelentkezik. A szárnyas levéllemezek körülbelül három méter szélesek is lehetnek.
Az ördögnyelv használata sok évre nyúlik vissza, hiszen már az ősi Kínában és Japánban is felhasználták. Leggyakrabban az adott konyhában jelent meg, mint sűrítőanyag vagy a zselatin helyettesítőjeként, de készítettek belőle hagyományos ázsiai tésztákat, például a konnyakut vagy shiratakit, ugyanakkor számos gyógyászati felhasználása is ismert volt, többek között az asztma kezelésére használták fel. A mai világban a nyugati orvoslás leginkább fogyókúrás előnyeit igazolja, illetve nagyfokú hatékonyságát a cukorbetegség, a szívbetegségek és a koleszterines problémák kezelésében.